Szabó Lörinc: Magány / Einsam
Írta: Toni Dátum: Március 12 2019 10:32:39
M

A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de már megszületve elkülönültem,
s most magány vagyok, s új magányra mag.
Teljes hír


Magány

Mint héj az almát, borít a magány,
körülkerített, és szólt: „Ennyi vagy!”
Hordom az élet bőrét, burkomat,
s látom, mindenki páncélt hord magán.

A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de már megszületve elkülönültem,
s most magány vagyok, s új magányra mag.

Gyümölcs vagyok magamban, idegenben.
Úgy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.

Nap, föld, eső voltam, most alma, várok:
várom, hogy a halál kezébe vesz,
s lehámozza rólam az életet.

Írta: Szabó Lörinc


Einsam

Wie Schale den Apfel, deckt mich die Ödnis zu,
„Nur so viel bist du!“, sprach abgezäunt und sehr laut,
eine Hülle, die trage ich als Lebenshaut,
und sah, alle haben ein Panzerhemd dazu.

Aus dem Allheit, einen unheimlichen Auszug:
von Millionen Zufall zusammengestellt
aber schon bei der Geburt so ziemlich erstellt,
jetzt bin ich einsam, und auf Einsamkeit verflucht.

Eine Frucht bin ich, in mir und in die Fremde.
So ältere ich, wie eine junge Herde
durchleben müsste die Welt, das weite.

War Sonne, Erde, Regen, jetzt Apfel, ‘d warte:
warte, bis der Tod mich in seine Hand gibt
und abschälen tut über mich das Leben nimmt.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni