Különleges ez a nap, hisz
virágba borult a lelkem.
Hisz egy csokornyi hóvirág
virult odakint a kertben.
Becézgetett, hívogatott,
olyan kedvesen vágyott engem.
S első fecském a fészkében,
a kedvenc melódiám zengte.
Szívem bíborban ragyogott,
szellő csókolta hajamat.
Szomjasan ittam, csak ittam,
bársony sóhajos szavadat.
Oly jó lenne, ha minden nap
Nőnap lenne, és minden ember
izzó szívem, s lelkem, forrás
vízben, napsugárban fürdetne!