Mint a medrét tévesztett
folyó
Kanyarog a szó.
Hull, kopog a parttalan
idő,
sebzett poros ruháját fújja,
hordja a szél.
Némák a csillagok fenn a
kormos égen.
Mozdulatlan kő csikorog a
talpam alatt.
Talán fáj a kőnek, ha rálépek?
Hallgatnak a szavak.
Apró
köveken gyémántpor csillog a
sekély Duna felett.
Nézem
a színes, csillogó kavicsokat:
Milyen
szépen ragyog szürke, poros,
málló köveken a nap.
Dunakeszi 2019. március 15.
Gabre Anna