Még érzik útjuk hosszát,
de fészkük újra telten,
és itt vannak a gólyák,
soványan, megviselten.
Még akadnak, kik róják
a levegőegekben,
de csőrükkel csattogják,
hogy nem jó idegenben.
Itt van családnyi dolguk,
és napba mártott tolluk
sosem lesz észrevétlen,
s bár déli fényt terelnek,
örök örömöt lelnek
a hazaröpülésben.