Amikor ma felnéztem az égre
egy gólya szállt a szelíd széllel.
Bársonyba öltöztette szívemet,
s óvón átkarolt a kikelet.
Odafent ragyogott a napsugár,
s leszállt a hosszú nyakú, sudár
gólyamadár. Hallod? Már kelepel,
s ha kérdezel tőle, ráfelel. -
Óvtam fészked, nem érte bántalom,
ne félj fehér gólyám, nem hagyom!
Visszatértél szeretett hazádba,
repültél nappal, s éjszakában.
Ó, amikor felnéztem az égre,
épp gólya csapat szállt a rétre.
Selymes fű sarjadt, bújt a hóvirág,
tél vége volt. Oly szép e világ!