Gyáva voltam, ám változtam
Írta: csak-fater Dátum: április 04 2008 06:39:23
H
Fogadj ölelõ karodba, s ne kérdezz, mert válasz, az nincs,
Csak egy igaz, érzõ, örökre szeretõ szív, ami nagy kincs.
Teljes hír
Gyáva voltam, ám változtam
Akaratom ellenére, nagyon messze jártam,
De lám, hozzád újra és ismét visszataláltam.
Téged láttalak levélen remegõ harmatcseppben,
A messzirõl jött, szélfújt homokszemekben.
Gondoltam rád napnak minden fájdalmasan ütött órájában,
Eszembe jutottál átálmodott, vagy álmatlan éjszakában.
Most végre itt vagyok, elõtted, mégis néma a szám.
Gyere, kérlek, ölelj át, mint régen, bújj hozzám!
Szólni nem tudok ugyan, elakad minduntalan szavam,
Ám ölelésem igazabbul, szebben beszél, mint én magam.
Szeretlek! Soha nem szerettem jobban senki mást,
Hiába kerestem magamnak ezer meg ezer kifogást.
Hogy ezt bevalljam, bizony gyáva voltam,
Neked s magamnak mindent összehordtam.
Hazudtam, hogy sír a levél, a virág másról beszél,
S hogy suttogva, máshonnan, északról fúj, a fagyos szél.
Örömtõl könnyezik a levél, a virág, szerelemrõl beszél,
Szerelmet hordoz hátán vidáman a lágy, kellemes déli szél!
Fogadj ölelõ karodba, s ne kérdezz, mert válasz, az nincs,
Csak egy igaz, érzõ, örökre szeretõ szív, ami nagy kincs.