Sírodon elszáradt minden virág,
jaj, nagyon fázom, az ajkam is lilás!
Te is hallod? Szívem szörnyen zokog,
s oly mélyről szállnak fel sóhajos imák.
Száraz virág is lehajtja fejét,
velem hallgatja a dögbogár neszét.
Sóhajt a szél: egyszer mind meghalunk...
és mi sem hallunk több kikelet zenét.
Ott lesz lassan ki fontos: a porban,
mindenki elmegy egymás után sorban.
Gyújtott gyertyád lassan már csonkig ég,
de továbbra is látlak majd álmomban.