Debreczeni Zsolt: Tűzviharban nyugalom van...
Tűzviharban, nyugalom van,
csendes árban, izzó katlan.
Szívem halkan, kalapáljon,
amikor a lelked álom.
Hiszem, hogy a nagy kalandban,
minden kincsem, szívedben van!
Tüzed pedig, vízzel oltom,
hogy el ne égess, szép alkonyon.
Még egy álom, gyere halkan,
fel ne keltsd a békés vágyam.
Mindazt kell, hogy aludni hagyd,
ami a kincsek közt, te vagy!