H.Gábor Erzsébet
Ahogy nézlek, gyermekem
Ahogy nézlek, gyermekem,
könnyeimet nyeldesem,
s felrémlik egy szép emlék,
mintha te most én lennék,
ahogy fogod fiadat.
Az a legszebb pillanat,
mikor szemed ráveted.
Szereteted eltemet,
betakar, s csak azt látom,
nincsen szebb e világon,
mint egy anya mosolya.
Karod puha nyoszolya;
körbefonja kincsedet,
ezt a drága kisdedet -
akár régen, téged én!
Olyan, mint egy szép regény,
s íme, itt a folytatás,
vérem, véred, nem vitás!
Mikor magam keresem,
benned mindig meglelem.
Légy te boldog, s úgy szeress,
ahogy élni érdemes;
tiszta szívvel, igazul,
s áldást hint rád majd az Úr.
2019.03.23.