Annyi fájdalom ér mostanában,
szeretnék már írni egy vidámat,
de sajnos a Sors nem engedi talán?
Nagy állatbarát hírében állok,
ismernek, szomszédok, jóbarátok
ami Macikámmal történt, nagyon fáj.
Kedves kiskutya volt szegénykém,
még nem volt öt éves sem,
amikor kiszaladt az utcára, idegenek jöttek.
Nem indult az autóm, szerelők kiengedték,
nemsokára sántán és szédülten visszatért,
perceken belül lebénult kicsi teste.
Hívtam az orvost, az állatkórházba vitte,
de már négy napra rá, elment örökre.
Megint egy fájdalom, sirattam a kedvest.
Ki volt aki ezt tette vele, nem kereshettem,
senki nem látott semmit, hiába keresném,
úgyis letagadnak mindent! Szóltak volna nekem.
Nagyon sok a rossz ember, több már mint a jó,
megállapították a makk egészséges kutyámról,
hogy halála, emberi bántalmazás volt!
Macikám, kis kedves kutyám, keresd meg a Gazdit,
aki téged, éppen úgy szeretett mint én szerettelek,
szeressétek odafönt egymást, mint idehaza tettétek!