Mint egy elavult... elfeledett régi mondában,
völgyünkben egy szent mutatkozott.
Közelében dalolt a láthatár,
és az a hír járta..., hogy egyszer-egyszer az éjben
kőcellájának sötétjében,
halántékán valami fényesség, lobogó lánggal ragyogott.
A szent nem sejtette mi történt,
nem látta magán a lüktető fénykoszorút,
ami a fejét megvilágította,
fokozódó vergődésben álmodott.
Ébren csodálkozott, mert érezte,
hogy az éjjeli lepkék figyelik, és a hajában kutatnak,
hogy mi lehet az ott..., de amint hozzáértek,
mint a gyertyák, sercegtek és sorba leestek
hamuként a szent lábai elé, a földre,
így mutatta ki örök hatalmát a remete.