Ó, jöjj kedves karjaimba,
nézd, hogy ragyog a telihold!
Lám türkizben ragyog szemed:
hallod? - bíz' nekünk kuvikolt.
Mirtusz koszorút készítek,
bársonyos bronzos hajadra.
Piros rózsákat csókolok,
méz ízű, édes ajkadra.
Hajtsd fejed vágyó ölembe,
orcám izzik vörös színben.
Előtted térdepel- érzed? -
Teérted lüktet a szívem.
Ó, jöjj, ó, jöjj, karjaimba,
fonódjunk össze egészen,
mint inda öleli a fát,
s hagyd, hogy lelkedet becézzem!
Hallod? Már hív a szív szava.