Dallam szárnyon
Írta: fava Dátum: Március 27 2019 22:00:49
V
Napom mikor komorra fordul,s hallgatag,
illó árnyam feszíti szélnek balgatag ,
Mozart dallamán lélek búja szárnyra vált,
árnya játszik nekem azúrkék operát.
Teljes hír
Dallam szárnyon-Nyáry Évának
Napom mikor komorra fordul,s hallgatag,
illó árnyam feszíti szélnek balgatag ,
Mozart dallamán lélek búja szárnyra vált,
árnya játszik nekem azúrkék operát.
Ezernyi szín duruzsol, ha szól az ének,
ecsettel rajongva téged így zenéllek .
Pornyi létem befogni vágyva végtelent,
s én nem intem rendre a szilaj féktelent.
Ujjamban dobogó szivárvány esdeklés,
Száll vele ,feledve terhét tágul a rés.
betör a fény,érzés tolul versbe,képbe,
szilaj bíbor olvad fehérrel a kékbe.
Varázslatos éjjelben, tűzéhes vészjel,
figyeld a tejutat karmazsinban ég el.
Árnyalatok kavalkádján a híg sárga,
zöld reményből szökken vidám ragyogása.
Zongoraakkord sír lágy szimfóniákban,
hegedűszólam emléket ír a mában.
Ólomsúlya földre roskad, majd talpra áll
hitem madara szárnyat bontva újra száll.
Áldott az elme a kéz, amely komponált,
ujjpercnyi létre csalva zengő zongorát,
tűnik a lét ,lebegek égi fény csodán,
színkönnyek rajzolnak pompát föld porán.
Talán én is csak képzet vagyok,valótlan,
egy el nem hangzott operából fals szólam?
Ó nem ! Repülök dallam karja átkarol,
ihletem ringatva a menybe áramol.
Festménybe hömpölyög szívem dobbanása,
levél roppanása,szellő sóhajtása.
Tri-kolor lobogással feszül a szélnek ,
holdfénnyel fonom egybe a nemzetséget.
Köröttem a létnek okker foszlány cseppje,
Szín kavalkád masszává gyülemlik egybe.
Érzékszerv éled, érzés,vágyak , illatok,
tetsző dallammal festem meg a holnapot.
Nem minden fekete, nem minden színtelen.
Lelkemet ilyenkor oltárra emelem.
Egy nívósabb lét szava,ámít hívogat,
lezúznám köröttünk a komor falakat!