HEINRICH HEINE: ELNYÍLT RÓZSA
Írta: Szollosi David Dátum: április 02 2019 20:56:44
V
Egykor rózsabimbó volt,
Érte égett lázban szívem,
Felserdült és kibomolt,
Kivirágzott teljes díszben.
Teljes hír
Alte Rose
Eine Rosenknospe war
Sie, für die mein Herze glühte;
Doch sie wuchs, und wunderbar
Schoß sie auf in voller Blüte.
Ward die schönste Ros im Land,
Und ich wollt die Rose brechen,
Doch sie wußte mich pikant
Mit den Dornen fortzustechen.
Jetzt, wo sie verwelkt, zerfetzt
Und verklatscht von Wind und Regen
Liebster Heinrich bin ich jetzt,
Liebend kommt sie mir entgegen.
Heinrich hinten, Heinrich vorn,
Klingt es jetzt mit süßen Tönen;
Sticht mich jetzt etwa ein Dorn,
Ist es an dem Kinn der Schönen.
Allzu hart die Borsten sind,
Die des Kinnes Wärzchen zieren -
Geh ins Kloster, liebes Kind,
Oder lasse dich rasieren.
_________________________________
Elnyílt rózsa
Egykor rózsabimbó volt,
Érte égett lázban szívem,
Felserdült és kibomolt,
Kivirágzott teljes díszben.
Legszebb lett e tájon ő,
Én letörtem volna bárhol,
Ámde engem ez a nő
Tövisekkel tartott távol.
Most, hogy elnyílt, szétfeslett,
Szél és eső megtépázta,
Mondogatja nevemet,
Várj, jövök, Heinrich, te drága!
Heinrich jó, Heinrich szeret,
Csilingel a hangja lágyan,
Ám állán a tövisek
Arcom bökik valahányan.
Nagyon szúr a borostád,
Szemölcs-díszes közte állad –
Menj, kedves, zárdába hát,
Vagy használd a borotvádat!
* * * * *