Nehéz szívvel
Elhagytál mindent,hazád és Istened,
szegény emberből földönfutó lettél.
Nem láthatnak könnyet soha a szemedben,
de néha megállsz és sírsz a keresztnél.
Mi lehetett volna,ha tűröd szegénységed,
feltartott fejjel és egyenes derékkal,
megtartod tolladat,esküd -szövetséged
Isteneddel s a legázolt magyarral.
Gyáván megfutottál,a babér se kellett,
bár reméltél jót,sikert,elismerést.
Aki ha szót emelt egy szabad világ mellett,
nem babért nyert,csak börtönt vagy verést.
Most már minden késő,se szavak se tollam,
Isten maradt az utolsó támaszom,
akárhogy volt is,én magyar maradtam,
s veletek leszek,ha végleg távozom.