Debreczeni Zsolt: Lábnyom a virágok közt
Lábnyom a virágok közt, olyan illatosan puha,
mint ezernyi rózsaszál, ha a réten virítana!
Meglátnám százszorszép virágom nyílását,
én akkor a lelkedig, dúdolnám sírását!
Minden hajnali fénynek, szikrázó mivoltát,
bús alkonyi pára, könnyed elmúlását.
A lelkemig hatoló szélnek halk rezgését,
csak te hallod kamillám, az életem zenéjét!
Halk kis patak csordulását, vízesés zúgását,
a fáknak azt a halkuló, szélben morajlását.
Mert összeér most minden, ég és föld, meg virág,
mint a lábnyom a nagy szélben, így múlik el a világ....