Etelkéhez
Enyészet undok férgei rágódnak
Erporlott tetemid romjai felett,
És mégis, mégis ...virágzó ifjúságom
Rózsái közt én írigyellek téged.
Ó boldog te! ő sirata meg téged,
ifju tagjaidat sírba ő tevé,
Hányszor ázott könnyeitől sírod,
Midőn dalaival tele ülteté.
Írta: Szendrey Júlia
Zu Etelka
Den Verfall garstige Reptilien nagen
an deinem zu Staub gewordenen Leichnam
und dennoch, inzwischen meiner blühenden
Jugendrosen, beneide dich unbiegsam.
Ach du, glückliche! Er hat dich lang beweint,
er hat deine jungen Gebeine eingesargt,
wievielmal war dein Grab von Tränen durchnässt,
indem das Grab füllte, mit leisem Gesang.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni