Csak egy váza?
Írta: Marijjjjja Dátum: április 05 2019 16:04:13
H
Polcok mélyén félretéve állt egy üres váza,
Hogy majd egyszer megtalálják, ez volt leghőbb vágya.
Szeretne ő is odaállni az asztal közepére,
S mosolyogni naphosszat, még gondja se lenne.
Teljes hír
Polcok mélyén félretéve állt egy üres váza,
Hogy majd egyszer megtalálják, ez volt leghőbb vágya.
Szeretne ő is odaállni az asztal közepére,
S mosolyogni naphosszat, még gondja se lenne.
Egyszer aztán leporolják, s vizet tesznek bele,
Hogy illatozó szép virágokkal rakhassák tele.
Határtalan boldogsággal áll most a váza,
Ékes díszeit a világnak büszkén mutogatja.
De telnek ám a napok s a negyedik hajnalra
Kopni kezd a virágok mézédes illata.
Hullani kezd szirmuk, mint lágy esőcseppek,
A váza búslakodik s hullajt néhány könnyet.
"Ne halj meg kisvirág, maradj itt velem,
Ha itthagysz, nélküled üres lesz életem."
De a virág elszárad, nincs már mit tenni,
Minden ékes szirmát a váza lába elé ejti.
Szomorú a váza, hisz tudja mi lesz sorsa,
Visszakerül az elfelejtett poros sarokba.
Azért örült is, hogy pár napig boldog lehetett,
Majd meghasadt a szíve s a váza elrepedt.