Elkésett vallomás
Írta: loretta Dátum: április 04 2008 15:09:46
T
Pillantások, mosolyok emléke,
Hatalmas tõrdöfés a szívembe.
Teljes hír
Pillantások, mosolyok emléke,
Hatalmas tõrdöfés a szívembe.
Szavak, elfeledett mondatok,
Én most már csak hallgatok...
A megtalált csoda, édes ölelés,
De már nem vár csak a feledés.
Mézízû csókok, egy más érzés,
Mely többet ért talán mindennél.
Hangod zenéje bennem lüktet...
Megint úrrá lett rajtam a félelem.
Drága, benned új otthonra leltem,
De csak a magány maradt nekem,
S egy tegnapi üresen fájó üzenet:
Ne keress, én majd jelentkezem...
Mégis érzem, többé már nem látlak.
De bármi volt is, csak az fáj majd,
Hogy nem tudtam elmondani,
Hogy képes voltál megmenteni
A múlt kegyetlen-édes rabláncától.
Elhittem, van szív, mely értem dobog,
Van egy kar, mely talán örökké ölel,
Egy szempár, mely már mindig figyel.
Szeretlek! Hiába tagadom, mit sem ér.
Nem kereslek. Fáj, hogy nem küzdöttél.