Szendrey Júlia: Hadd játszanak / Lass sie spielen
Hadd játszanak!
Ne bántsátok, ne háborgassátok
Az én báránykáim!
Hadd játszanak, hadd éljék világok
Gyermekkor virányin.
Védő szárnyát a gondoskodásnak
terjesszük föléjök,
Hogy semmi baj, semmiféle bánat
ne érhesse szívök.
Hűs cseppjeit az életörömnek
nekünk is ők nyujtják,
S égését fájó sebeinknek
Csak ők oltogatják.
Kacagásuk tiszta kút forrása
A mi mosolyunknak,
Sötét arcunk kiderül láttára
Egy pillatásuknak.
Írta: Szendrey Júlia
Lass sie spielen!
Misshandelt sie nicht, belästigt sie nicht
meinem kleinen Lämmchen!
Sie sollen spielen, dass Welt erleben
Kindheit Blumenkelchen.
Der schützende Flügel der Vorsorge
ausbreiten über ihn,
dass gar kein Leid, gar kein Kummer
kommt an seinem Herz hin.
Die Tropfen der Lebensfreude
bekommen wir öfter
und das Brennen von Wunden
nur sie können löschen.
Ihr Lachen ist die Quellbrunnen
von unseres Lächelns,
unser düsteres Gesicht aufheitert
an ihnen, zeitlebens.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni