Alkonyi gondolat
Írta: Crystal Dátum: április 04 2008 18:57:20

---

Vöröses fényben tündököl az alkonyi táj,
Már a sötétség gondolata is fáj.

C

---

Teljes hír

---

Vöröses fényben tündököl az alkonyi táj,
Már a sötétség gondolata is fáj.
A távolban úszik egy sötét felhõ,
Ez az egész olyan felemelõ.
Hallom, a madarak alkonyi dalát,
S nézem a vérzõ nap sugarát,
Mint fürdeti fényében Kölesd határát
Langyos szellõ borzolja a szomorúfûzfát.
Látom a Siót medrében,
Ahogy a halvány fényben,
Tajtékai csillognak szépen.
Végignézek az égen,
S közben magamban kérem,
Ne menjen el, még nem.

Amint az utolsó fénysugarak
Arcomnak csapódnak,
Egy könnycseppen csillannak.
Egy letûnt nap, egy újabb pirkadat,
Mely több szenvedést ígér,
És még több erõt kér.
DE honnan merítsek még?
Több bennem már nem él.
Hisz jön a sötét, az éjfél,
Már a telihold is kél.
Már csak a csendet hallom,
Az újabb napot nem akarom.
DE nincs választásom,
Így küzdeni fogok, bármi áron.