Tökéletes nap a halálra
Írta: ILLC G3C Dátum: április 14 2019 11:13:07
M

Mikor feketébe öltözött....
S, vissza nem nézett...
Valamiképp eltörött...
De újjászületett...
Teljes hír


Megvannak a magam ősz hajszálai,
Némelyikhez az ijedtség hajszolt,
S mások az idő kézműves darabkái,
Miket az elmúlás közeledte ácsolt,

Àcsolt, tákolt, s elvétve fabrikált,
Közszemlére szánva a világnak,
Mialatt az idő messzire kószàlt,
Ide, hol a magam fajtàk járnak,

Léptem ingatag hidak szeszélyeit,
Kanyargó patakok kiszámított medrét,
Hordoztam büszke lovagok erényeit,
S a bűnös lelkiismeret súlyának terhét,

De a béke véges, akárcsak a háború,
Nem terem semmi az öröklét asztalára,
Csupán a furcsa tánc, mit jár derű és ború,
Hol babérral, hol a hiábavalóság dacára,

S az ősz szálak alatt, ráncaimnak mélyén,
Az idő tán haladt, de nem futott zátonyra,
Minden mi vagyok, ha áttör testem kérgén,
Életre ítél, s egy élet kevés a halálra,

Arra nincsen recept, csupán egy állomás,
Félút a jelen és a jövőn túli lét között,
Hiába fáj, hogyha szükségszerű a változás,
A lélek ahogy jött, mindig úgy költözött,

Mikor feketébe öltözött....
S, vissza nem nézett...
Valamiképp eltörött...
De újjászületett...