A rózsás hajnal feltárta előttem
(Verstöredék)
A rózsás hajnal feltárta előttem
Az álomvilág arany kapuját.
És megláttam akit oly régen nem laték
A boldogságnak égi angyalát.
Egy gyémánt csillag égett homlokán,
Ezerstínű szikrákat szórva szét; -
Melyből egy sugár olthatatlan vágy
Lángjára gyujtja az ember szivét.
S láttam kezében habzó serleget,
S mint gyöngyfüzért a drága cseppeket
Le a földre
S belőle minden cseppnyi
Amely kicsordul
És a földre hull
Egy kéjtengerré lészen
az ember szivében.
Írta: Szendrey Júlia
Der rosige Morgen hat mir aufgedeckt
(Gedichtfragment)
Der rosige Morgen hat von mir das
Tor der goldenen Traumwelt aufgedeckt,
habe den gesehen, den der schon lang nicht sah,
dort hab ich, meinen Glücksengel entdeckt.
Ein Diamant Stern brannte an seine Stirn,
wie in tausend Farben funkelndem Erz; –
wovon ein, nie ausgelöster Sehnsucht
entflammte, eilend das menschliche Herz.
In Hand einen schäumenden Kelch gesehen
und wie der Rosenkranz, der teure Tropfen
an Boden
und aus jede
welche überfließen
und auf der Boden fällt,
ein lustvolles Meer wird
im menschlichen Herz.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni