Kiváltott zálog a tisztán látás,
Mindenki igazságának szava,
Ha nem lenne annyi gátlás,
Nem takarná vágyainkat hava,
Azt, mi tőlem hozzád árkot ás,
Mi szívem egyirányú színe java,
Mint őszinte hitű vallomás,
Szerelmemnek ezer szava,
Rózsaszín köd azt mondják,
De azok se tudják aki értik,
A kigyúlt tüzet miért oltják,
Kik a melegséget féltik,
S büszkeségük mint óvják,
A legnagyobbat úgy vétik,
Hogy saját lelkük rágják,
Majd önérzettel emésztik,
Lerágott csont, de vállalom,
Hogy a szeretet örök börtön,
Magába zárja sok bánatom,
Míg heverni hagy a földön,
Onnan magam is láthatom,
Hogy ez a kenyér nem kölcsön,
Ahogy a karmát meglopom,
Úgy fogy az időm e Földön,
Szeretlek, de nem mondom,
Elnehezíti ajkaim az értelem,
Óvnálak, mégis véred ontom,
S önnön valómmal kérkedem,
Édes álmaidat megrontom,
Miket fel kellene építenem,
Egész nap rólad álmodom,
Pedig veled kéne ébrednem.