Estike
Midőn szép csillagunk lehullt,
s ragyogni kezd az álom,
megnyitja ajkait az estike,
kedves parasztvirágom.
Éneke: illat, halovány
kelyhek csillagzenéje,
mely déli tengerek égig futó
habjaként dől az éjbe.
Távol korokból száll a dal
e könnyű nyári ének,
gazdagon bontva tündér szirmait
daloknak és meséknek.
Beszáll a nyitott ablakon,
sötét szobákba árad,
álomba ringatják hullámai
a kemény nyoszolyákat.
Munkában torzult arcokat
érint angyalkezével.
Mosolyt, vigaszt hint szét s a gyermekek
álmában ő csilingel.
Dalolj csak kedves estike
paraszt porták virága!
lélekként szálló illatod a tört
homlokú föld imája.
Írta: Bányai Kornél 1897 – 1934
Nachtviole
Wenn unsere Sterne verschwinden,
‘d der Traum fängt an zu zoomen,
und die Nachtviole zu Leben erwacht
den liebsten Bauerblumen.
Ihr Gesang ist: Duft, den zarten
Kelchen leiser Sterngesang,
welcher wie der schäumende Südsee Rausch,
strömt sich in der Nacht entlang.
Von alten Zeiten kommt es her,
dieses leichte Sommerlied,
das Feenreich entfacht sein Blütenblatt, was
Lied und Märchen überzieht.
Rein strömt an offenen Fenstern,
die dunklen Zimmer flutet,
in schönsten Träume werden die Wellen
die harten Betten schaukeln.
Von Arbeit müde Gesichter
streichelt es mit Engel Hand.
Lächeln, Trost streuend und für die Kinder
im Traum zieht am Klingelband.
Sing nur liebe Nachtviole, die
Blume des Bauernportals!
Dein Seelenhaft fliegender Duft ist das
Gebet des krankhaften Tals.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni