Ima az életért
Versenyt futottam az égő napsugárral,
hogy vajon ki éri el a végtelent hamar,
versenyt susogtam a ligeti fákkal,
kiket az ősz csókol és holnap hó takar.
Együtt csúsztam csigával,bogárral,
egy voltam velük, úgy mint ők velem.
Köszöntelek Élet felemelt pohárral,
ünnepelem,hogy nem vagy végtelen.
Minden mi él,itt él a szívemben;
van kinek éneke halk és bánatos,
mégis átszűrődik érzékeny lelkemen,
legyen az kedves vagy nem kívánatos.
Életem élem a szeretet jegyében;
próbálok nem ölni semmit, ha él
és szeretnék mindent az Úr nevében
áldottnak látni - és ez nem kevés!