Valamikor régen,
talán a mesében
vadvirágos réten
szerelmet kerestünk.
te is, én is, mind a ketten
vadvirágot szedtünk.
Egy virágnál, a legszebbnél
összeért az ajkunk,
turbékoló gerlepárok
jót kacagtak rajtunk.
Nem én hagytalak el téged,
te hagytál el engem,
nélküled a boldogságot
hiába kerestem.
Elsuhant a virágos nyár,
elszálltak az évek,
nem kacagnak gerlepárok,
szomorú az ének.