H.Gábor Erzsébet
Nepáli anziksz
Pán, pán, tulipán,
madár van a gumifán.
Tolla színe tűzpiros,
az unalmát űzi ott.
Alatta egy hasadék -
kéne egy kis maradék!
Éhe vadul beleváj,
gyomra korog, feje fáj.
Néz, néz, belenéz,
lenn egy majom heverész;
kezében egy füge van,
elálló nagy füle van.
Beleharap. Nem finom!
Ettől biztos elhízom -
gondolja, és otthagyja.
Olyan, mint egy fokhagyma!
Vár, vár, a madár,
aztán lopva odaszáll.
Mint egy tolvaj, úgy arat,
s csőrében a dús falat!
Amint vágya teljesül,
szárnyat bontva elrepül,
s elnyeli a tág határ.
A majom se látja már!