AZ ÉLET FINÁLÉJÁN
Műtétre várás naplementében
Talán 10 évet is összefoglalhatok, ami már nem a fiatalságé, 74-84-ig. Egyre erőteljesebben érzem a leépülést, de azért nem könnyen adom meg magam. Ehhez az állandó sikerek is hozzá járulnak, hála az Urnak és a jóakaró Kollégáknak, na és, a tapsos közönségnek.
A színpad gyógyító ereje: Megfigyeltem, ahogy közelítenek a fellépések, úgy dolgozik az ellentét is, egyre több bosszúságot, fájdalmat okozva. Egyik évben a jobb csuklóm tört el télvíz idején. Akkor begipszelve kellett a Balesetibe járnom, és hogy ki tudjak menni a kertkapun, el kellett hánynom a havat.
Következő télen, a jégen, mert hol csúszkálhatna az ember, ráadásul szaladtam a buszhoz, úgy elestem, hogy azt éreztem, minden csontom eltört. Mint egy béka, kiterülve, alig tudtak felállítani és a padra ültetni. A busz meg csak várt, várt, jó indulatúan, hogy felszállok, végig nézve a teljes közönségével a szégyenemet. Dehogy tudtam én akkor felállni, éreztem, hogy a bal bokám bele dagadt a csizmába. Jó sokáig pihentem, dorgálva magamat: miért kellett szaladnom? Aztán erőltettem a felállást, felsántikáltam a következő buszra és elmentem a Pennybe bevásárolni. - Magad uram, ha szolgád nincs! – Hazáig, már botladozva mentem a szatyrokkal, de sikerült. Azután rögtön új erővel neki vágtam a hosszú útnak, innen Rákoskeresztúrról a Fiumei úton lévő Balesetibe buszokon, Metróval és villamossal. Bokám eltörve, venni kellett rá valami szorítót, a többi fájdalmat nem tudtam jól elmagyarázni, mert rosszul is voltam, alig vártam, hogy haza botorkáljak. Hamarosan a jégen újra elestem, rá a térdemre. Ismét be a Balesetibe. Akkor már CT-n is megnézték a csontjaimat, de benn is tartottak egy napra. A gerincemen egy csigolya eltört, erre venni kellett, illetve meg is rendelték azonnal egy testemet tartó kalodát, már abban engedtek haza és számtalan mennyiségű injekciót felírtak, amit nekem, magamnak kellett beszúrni a hasamba, Uram Isten, álmomba ne jöjjön elő, amikor a tű gondolatába is belehalok. Térdem nem tört el, így más bajom nem is volt, ha csak nem az, hogy a jégen táncolva állandóan hányni kellett a havat.
Megjegyzem, sérüléseimmel egy előadást, bemutatót sem hagytam ki, észre sem vették, sőt táncoltam is! JÓL MŰKÖDÖTT A SZÍNPAD GYÓGYÍTÓ EREJE!
SZEMEM ROMLÁSA, MŰTÉTRE VÁRAKOZÁS: Nem lassan, hanem gyorsan, egyre sűrűbben kellett járnom a Szemészetre. Szóba jött a szürke-hályog műtét, először hallani sem akartam róla, aztán én kértem, segítsenek rajtam. Időpont kérés a kórháztól, több hónapra kaptam az első vizsgálatra, azután a műtétre, majd fél év. Várni, várni, ezt én nem bírom ki addig. Egyre erőtlenebb lettem, étvágyam nem volt, fogytam, fogytam, egy év alatt 12 kg! Uram Isten, mikor voltam és 53 kg? A húszas éveim elején, akkor, amikor a RÓZSA LELKE c. balett eltáncolására készültem a Miskolci Nemzeti Színházban /Weber Berlioz: Felhívás keringőre c. mű/ - még hozzá spiccen. Ez igen nagy szó volt, ugyanis balettből igen keveset tanultam, a spiccet pedig önszorgalomból, magamtól próbálgattam éjjel-nappal, nem törődve a fájdalmakkal, de sikerült. Első szereposztásban táncoltam el Mohay Lászlóval.
Április elején egy Kolleganő felajánlotta segítségét egy másik kórházba, korábbi időpontban. Előbb nem akartam elfogadni, mert hát hogy legyek hűtlen az itteniekhez? Lettem, elfogadtam és már mehettem is egy hét múlva vizsgálatra: műtét 2019. április 15-én, hétfői napon délelőtt, Szent Rókus Kórház. Közben küldemény érkezett interneten, ugyanezzel a dátummal, csak 107 évvel korábbi kivitelben. Szemem odatapadt a betűkre és nem szabadultam,
1912. április 15. hajnali 2 óra 20-kor süllyedt el a Titanic óceánjáró – Magyar orvos az áldozatok megmentésében! SOHA TÖBBÉ NEM SZÁLLT TENGERRE A CARPATHIA hős magyar hajó orvosa!
Láttuk filmen is ezt a borzalmasan megrázó tragédiát, de az egyetlen mentőhajóról, a Carpathiáról eddig nem sok szó esett, pedig, belőle is kitelne egy film. Dr. LENGYEL ÁRPÁDRA, a Szent Rókus Kórház fiatal orvosára nagy tisztelet-adással gondolok, aki jelentkezett tengerészeti szolgálatra, fel is vették, Így került a Carpathia fedélzetére.
Azon a napon vésztjósló üzenetet kaptak: A Titanic jéghegynek ütközött és süllyed! Először nem akarják hinni, azonnal irányt változtatnak, és teljes sebességgel igyekeznek a helyszínre. Oda-érve, a sötétben senkit nem találnak, nem tudhatták, hogy az óriás már alattuk hever közel, 4 kilométeres mélységben. Ekkor jelzőrakétákat lőnek ki és lassanként feltűnnek a mentőcsónakok, a jéggé dermedt, még élő embereivel. Összesen 705 fő túlélőt mentettek ki. A mentőcsapat vezetője Dr. Lengyel Árpád volt. Egyébként volt a közelben egy másik hajó is lehorgonyozva, csak nem mentek oda segíteni! Bocsánat a kis kitérőért, de nekem ez jeles nap.
Érdemes elolvasni a teljes anyagot a WIKI MEDIA COMMONS részén.
LÁTOK SZEMÜVEG NÉLKÜL!
NAHÁT, EZ HOGY LÉTEZIK? Látom a számítógép monitorját és a távolabb lévő TV képernyőjét is. Nem győzöm próbálgatni és csodálni!
Ne hogy túlságosan örvendezzek, egy, nagy, RECCS! Letörött az alsó, fájó fogam! Ó, hogy az a... - elnyomom gyorsan gondolataimat, oda az ábrázatom, a mosolygásom és az étkezésem, de a színpad is. Már, a mélységbe is zuhantam, ezt már lehetetlen megoldani 85 évesen. Legjobb, ha el bujdokolok valami odúba!
2019. április 15. reggel korán. Itt vagyok tele szorongással, műtétre várva, de Kísérővel együtt, mert anélkül nem lehet. Vasárnap elmentem a templomba, hogy hátha valaki megkönyörül rajtam és kísérgetni fog két napon át. Szerencsém volt: Zsuzsa e-mailezett, hogy tud velem jönni. Úgy megörültem, hogy majdnem táncra perdültem. Lehet, hogy morbid, de Zsuzsát régen ismerem, Ő intézi többek között a Református Egyház temetéseit. Évekkel ezelőtt az enyémet is elintézte, amikor megvettem az Altemplomba a kis rekeszem, oda tesznek majd egy kis köcsögbe. Mondtam is Neki, hogy az utolsó kíséretnél remélem, már nem kell protekciót kérni. Tehát mindent elintéztem jó időben, erről a Személyi igazolványomban van a telefonszám, bárhol, bármikor történhet a baj. Intézkednek!
Ismét a kórházban vagyunk, közelgett az idő: még egy kis papír-munka, vérnyomás-mérés és öltözködés. Felvettem az erős rózsaszín pizsamámat, - szeretem ezt a színt – majd kaptam egy vajszínű hálóinget. Hamarosan jöttek értem egy négy-kerekű tolószékkel és irdatlan sebességgel toltak valahova, Megérkezéskor szembe locsoltak valami folyadékkal, majd kaptam még ruha-kiegészítőt: fejemre egy zöld fityula, lábamra egy hosszú orrú zöld papucs, csak a bojt hiányzott róla. Szép színekben pompáztam, talán megfelelnék egy bohóc-betegnek is. Ismét jött a locsolás, nem is egyszer, aztán már a műtőasztalon találtam magam. Hogy kerültem oda? A nagy ég tudja! Aztán gyors mozdulatok, locsolás, de nem fájt semmi! Aztán rohant is velem vissza a tolószék, kötés a jobb szememen, én ültem bambán és nem tudtam felfogni: történt- e velem valami? Bizonyára! Ismét vérnyomás-mérés – most is jó volt az eredmény – Zárójelentés és már indulhattam is haza a Kísérővel. Fáradt vagyok, enni és aludni kívánok, majd megbeszélni a hajnali indulást a kötés-levételére. Kontrollnál megkapom a bal szemem műtét-dátumát: 2O19. július 10. szerdai nap, délelőtt 10 óra. ZSUPSZ! Ismét vissza az otthoni problémák megoldására, előtérbe a fog-gyökér kihúzása és az ezek utáni következmények elfoglalják egész gondolatvilágomat. Már csúszok is egyre gyorsabban lefelé, ez a legkönnyebb, de onnan vissza? Ki tudja, sikerül-e? Örülök a szememnek, de azért még se az írás, se az olvasás nem megy jól, pár perc után káprázik mindkét szemem, muszáj lefeküdni, aludni.
Zsuzsától kaptam egy Meghívót, komoly zenei eseményre - mert Ő a kultúrával is foglalkozik, - hát mit nem látok a 3. sorban? Az én nevemet! Menj az úton c. megzenésített versemmel. Máris tudom, miről van szó: az Alkotó Muzsikusok Társaságának Hangversenye 2019. április 29. Cím: 1056 Budapest, Molnár u. 11. Helyszín: Országos Idegennyelvű Könyvtár és Zeneműtár- Rendezvényterem. Szánthó Lajos, a zeneszerzőm, már meghívott telefonon, de nem-et mondtam, betegségem miatt. Már voltam ott több Bemutatón is, mivel hogy több versemet is megzenésítette Szánthó Lajos. Ismeretségünk Linka Ágnes TV-bemondó, műsor,-vezető Memoriter klubjából való, de verseimet már korábban megzenésítette.
Egyből jó kedvem kerekedett és látva kertem virág-özönét, örömmel tekintek szerte-szét. Esett egy kis eső, a nap is kisütött, kertemre és rám is, új erő költözött. Tartson még e Tavasz, Ameddig csak lehet, Győzze le a gonoszt, felejtse a telet. És most álljon itt egy kedves versem, amely 2014 év végén íródott:
- A 80 TAVASZ
Ennyi Tavasz, Nem kis érdem! Ezt a sokat mind megéltem!
Hányszor éreztem már VÉGE! Majd felpezsdült testem vére!
Unszol további munkára, hűségemnek ez az ára.
És, ha erőm megengedi, új feladat, vágjunk neki!
Nem illő, hogy szomorkodjak, átélt sok rosszra gondoljak,
Köszönöm ezt az életet, Nem is várom még a véget!
Hála minden földi percért, megdolgozott eredményért,
Tovább végzem az iskolát, bizonyítványom odaát!
A nyolcvannál megállhatok, bármennyit még gyalogolok,
Szép kerek szám, marad ennyi, könnyű így „ifjúnak” lenni!
Megköszönöm mindent Atyám, azt, hogy még itt van a tanyám.
Munkát adtál, hozzá erőt, tovább építem a jövőt!
Budapest, 2019. április 24. Farkas Viola