VLAGYIMIR VISZOCKIJ: AZ ELSŐ ŰRHAJÓS
Írta: Szollosi David Dátum: április 25 2019 13:57:36
M

Most súlyom megnő, mozdulatlan várok,
A szótlanság ösztönből működik,
Miközben újság s egyéb hírforrások
Ügyem száz évre széjjelkürtölik.
Teljes hír


Первый космонавт

Ю.А. Гагарину

Я первый смерил жизнь обратным счётом.
Я буду беспристрастен и правдив:
Сначала кожа выстрелила потом
И задымилась, поры разрядив.

Я затаился и затих, и замер.
Мне показалось, я вернулся вдруг
В бездушье безвоздушных барокамер
И в замкнутые петли центрифуг.

Сейчас я стану недвижим и грузен
И погружен в молчанье, а пока
Меха и горны всех газетных кузен
Раздуют это дело на века.

Хлестнула память мне кнутом по нервам,
В ней каждый образ был неповторим:
Вот мой дублер, который мог быть первым,
Который смог впервые стать вторым.

Пока что на него не тратят шрифта,
Запас заглавных букв - на одного.
Мы с ним вдвоем прошли весь путь до лифта,
Но дальше я поднялся без него.

Вот - тот, который прочертил орбиту.
При мне его в лицо не знал никто.
Я знал: сейчас он в бункере закрытом
Бросает горсти мыслей в решето.

И словно из-за дымовой завесы
Друзей явились лица, и семьи.
Они все скоро на страницах прессы
Расскажут биографии свои.

Их всех, с кем знал я доброе соседство, -
Свидетелями выведут на суд.
Обычное мое, босое детство
Оденут и в скрижали занесут.

Чудно́е слово «Пуск!» - подобье вопля -
Возникло и нависло надо мной.
Недобро, глухо заворчали сопла
И сплюнули расплавленной слюной.

И вихрем чувств пожар души задуло,
И я не смел или забыл дышать.
Планета напоследок притянула,
Прижала, не желая отпускать.

Она вцепилась удесятерённо,
Глаза, казалось, вышли из орбит,
И правый глаз впервые удивлённо
Взглянул на левый, веком не прикрыт.

Мне рот заткнул - не помню, - крик ли, кляп ли.
Я рос из кресла, как с корнями пень.
Вот сожрала всё топливо до капли
И отвалилась первая ступень.

Там, подо мной, сирены голосили,
Не знаю - хороня или храня.
А здесь - надсадно двигатели взвыли
И из объятий вырвали меня.

Приборы на Земле угомонились,
Вновь чередом своим пошла весна.
Глаза мои на место возвратились,
Исчезли перегрузки, - тишина.

Эксперимент вошел в другую фазу.
Пульс начал реже в датчики стучать.
Я в ночь влетел, минуя вечер, сразу -
И получил команду отдыхать.

И стало тесно голосам в эфире,
Но Левитан ворвался, как в спортзал,
Он отчеканил громко: «Первый в мире!»
Он про меня хорошее сказал.

Я шлем скафандра положил на локоть,
Изрек про самочувствие своё...
Пришла такая приторная лёгкость,
Что даже затошнило от неё.

Шнур микрофона словно в петлю свился,
Стучали в ребра легкие, звеня.
Я на мгновенье сердцем подавился, -
Оно застряло в горле у меня.

Я отдал рапорт весело, на совесть,
Разборчиво и очень делово.
Я думал: вот она и невесомость,
Я вешу - нуль, так мало, ничего!

Но я не ведал в этот час полёта,
Шутя над невесомостью чудной,
Что от нее кровавой будет рвота
И костный кальций вымоет с мочой...

1972
__________________________________________


Az első űrhajós

Jurij Gagarinnak

Én először számlállak vissza, élet,
És megmondom a pőre igazat:
A start előtt ontottam verítéket,
Mi tágra lőtte pórusaimat.

A lélegzetem visszafojtva, kínban
Az rémlett nékem fel nagy hirtelen,
Hogy ott ülök megint egy szűk kabinban,
S a centrifuga száguldoz velem.

Most súlyom megnő, mozdulatlan várok,
A szótlanság ösztönből működik,
Miközben újság s egyéb hírforrások
Ügyem száz évre széjjelkürtölik.

Belém hasít reájuk emlékezve,
Hogy mily remek fickó volt mindenik:
A dublőröm, ki első is lehetne,
Ám ő lesz most az első második…

Még nem pazarol cikket reá senki,
Hír, nagybetűs egyről fog szólni itt.
Az úton ketten tudtunk végigmenni,
De nélküle vitt fel immár a lift.

Ki megrajzolta keringési pályám,
Még senki más, csak én ismertem őt.
Mi felmerülhet, mindent átvizsgálván
Kiszámította nékem a jövőt.

És mintha ködből jönnének az arcok,
Rokont s barátot hoz fel a tudat,
Kik elárasztják nemsoká a sajtót,
Hogy ismertessék életrajzukat.

Mind tanúimként elővezettetnek,
Kik jóban voltak vélem némiképp,
Hogy elmondják, mit műveltem gyereknek,
Ki mától nékik hős, egy példakép.

A varázsszó, „Rajt!”, szinte felüvöltve
A fejem fölött megmerevedett,
S a hajtóművek indultak dörögve,
Hogy lángból tüzes nyálat köpjenek.

Érzés-vihar tört rá lelkem tüzére,
Feledtem szinte: lélegezni kell.
A Föld még próbált vonzani keblére,
Magához húzott, nem eresztve el.

Tíz „g” erővel csimpaszkodott rajtam,
S a szemem, úgy tűnt, behódol neki:
A jobb meglátta önmagát a balban,
Furcsállva azt, hogy szemhéj nem fedi.

Mi némított el, nem emlékszem arra,
De ülésem a gyökeremmé vált,
Míg utolsó csepp hidrogénjét falva
Az első lépcső terv szerint levált.

A szirénák még ott lent egyre szóltak,
És nem tudom, sirattak, védtek-e,
De engem itt a hajtóművek toltak
A vonzásból kitépve ég fele.

A műszerek a Földön szelídültek,
A tavasz is jött újra, ahogy kell;
A szemeim a helyükre kerültek,
S a túlterhelést – csend váltotta fel.

A misszió új fázisába lépett,
A pulzusomról ritkult már a jel,
Az éjbe szálltam, mellőzve estémet,
És parancsom jött, hogy pihenni kell.

Az éter zaját nem szívesen tűrtem,
De megszólalt egyszer csak Levitán;
A hangja érces: „Elsőként az űrben!”
És engem kezdett dicsérgetni, lám...

Amint levettem űrruhám sisakját,
Hogy „kipróbáljam” új közérzetem,
Egy émelyítő könnyedség hatott át,
Mely kiváltotta hányásingerem.

Hurokba rándult mikrofonzsinórom,
Bordám mögött a tüdő zakatolt.
A szívem megszorult, elzárva torkom,
De mindez másodpercek műve volt.

Jelentést tettem lelkesen, vidáman,
Közérthetően és szakszerűen.
Azon derültem, hogy súlytalanságban
Csekély személyem: nulla súly üzen!

Ám száguldásom ezen órájában,
Míg élcelődtem légsúlyom felett,
Hogy ettől hányok vért, nem kalkuláltam,
S hogy csontom ritkítja a vizelet…

1972

* * * * *