Leszek
Leszek bomló hátadon büszke,
Édes megsemmisülésbe rejtett tüske,
Leszek vérted,
Miről úgy hiszed, védelmez,
Leszek késed, mi belülről darabol miszlikbe.
Borzongó kénkövön füstölgő golyó,
Olvadó tó mellett világító porhó,
Vándor sólyom fején takaró,
Fázó kutya marján ragadó por.
Mindent beborító bánat,
Könnyek tengerén úszó nádhad,
Mocsárban fuldokló remény páva,
Tudatlan karmokon az él ára,
Ott leszek én, hátadon csorgó véred nyomában.
Leszek én fénylő kupádban a méreg,
Torkodon gurul le, s mégis élvezed,
S majd botorkálva kérdezed,
Miért is érdemled ezt,
Majd én nevetek.
Nyomorult szíveden az enyészet,
Rothadó húsodba vág a végzet,
Mit szerettél sose létezett,
Abban a pillanatban szűnt meg dobogni érted,
Mikor először érte tövised szívemet.
Véged,
Tőröm rántom, tekinteted,
Fenn akad, réveteg,
Levegőért imádkozol éppen,
Búcsúzom én, a távozó szörnyeteg.