Ballagás, 1974.
Akkor is május volt, nyílott a hárs, emlékszem,
Sok virággal díszítve, várt ránk a tanterem,
Aznap utoljára szólt az iskolacsengő,
Nem pengő; akár a szívünk, olyan feszengő.
Csendben ültünk, szorongás vett erőt testemen,
Észre sem vettem, könnybe borult mindkét szemem.
Megrettentem, amit addig hinni sem mertem,
Tovaszálltak gyermekéveim, felnőtt lettem.
Iskolától, tanároktól búcsúznunk kellett,
Kínt várt ránk a nagybetűs élet, egy új kezdet.
Dönteni kellett: munka vagy továbbtanulás,
Bárhogy döntöttünk… biz’ egymástól elszakadás.
Rég született barátságok félbeszakadtak,
Gyermekkori szerelmek, álmok messze szálltak…
A legszebb emlékeinket szívünkbe zártuk,
Reménykedve, leendő találkozást várunk…
Szabadka, 2019. május 2. –Jurisin Szőke Margit