Álmaim selyemzsinórjára fűzve
könnycseppként függnek az elvetélt vágyak,
éj leple alatt vissza-visszatérve
gúnyolják ki a gyávaságomat.
Hisz magamért eddig sohse harcoltam,
mindig csak a másik érdekét néztem,
háttérben állva, mindig egyre adtam,
önmagam gyáva vesztese így lettem.
Most fájnak már a füstté váló tervek,
eltékozolt álmok, eltemetett vágyak.
De mit is tehetne, aki későn ébred,
homokóra-percek gyorsan tovaszállnak.
Gyönggyé vált könnyekkel, selyemzsinóron,
szögre akaszthatom minden régi álmom?