Az árbocos
Rabolj el a mélyből ... nagy meglepetésre,
onnan, hol erdőnyi zátonyépítő korallok alszanak,
mikor a Hold felhevíti szomorú virágait,
mikor foszforeszkáló kamrák mélységében világítanak.
Engedd, hogy a Hold hívása felém lengedezzen,
hurcolj fehér hajóorr csúcsán,
a kozmikus táncok hullámain,
a tenger mélyében, sötét éjszakákon.
Lassan eltűnsz a sápadás karján,
az Ég felé lebbensz ... hol a halhatatlanok elégnek
megdicsőülten... tárd ki vitorláidat
a széles szélben... a kincstárnak hullámain.
Az az árbocos, aki messziről jön,
tömjénnel... mirhával... arannyal - értékrendűségek .