A többi szirom közt
Tavaszi este bocsáss haza,
e virágpompa már sok a szívnek:
csókolj meg, kedves, és kulcsoljuk szét
összefonódott kezeinket.
Ki mondja meg, hogy lesz-e mása
adakozó, szép tavaszunknak,
virág és csók megszámlálatlan
emlékével a napok múlnak.
Ma még mienk volt a hegyoldal
egész pompája – virággal, gazzal –,
de csodatevő virágon, cserjén
vajon ki ámul jövő tavasszal?
Ma, míg piros sziromszoknyában
kacérkodó, karcsú almafák
alatt álltunk, én sápadt voltam,
neked meg halavány volt a szád.
Bizony, kedves, már a tavaszból
színehagyottan és vértelen
kifakultunk s egy bolond szél majd
a többi szirom közt elkever.
Írta: Fekete Lajos
Zwischen weitere Blumenblatt
Frühlingsabend lass mich nach Hause gehen,
diese Blumenpracht ist schon zu viel fürs Herz:
küss mich, Liebling, und lassen wir unseren,
durchflochtene Hände lösen, auch wenn es schmerzt.
Wer kann es sagen, ob es noch einmal
gibt, diese freigebige schönen Frühling,
nur die viele Küsse erinnern uns
an die Tage, so schön und gefügig.
Heuer der ganze Hang gehörte uns
mit aller Pracht, mit aller Blumen und Kraut,
aber wer freut sich an nächsten Frühling, an
allen wundervollen Blumen und Strauch?
Heute, noch in den roten Blütenrock
liebäugelnde, ranke Apfelbäume,
standen wir, ich bin bleich gewesen,
und dein Mund war ganz blass von Albträume.
Wahrlich, Liebling, wir sind schon lang aus
der Frühling farblos und blutlos verblasst
‘d ein böser Wind wird uns mit andere
Blütenblätter vermischen als Ballast.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni