Az éj sötétjében, virágcsokorral
a kezedben jöttél...
mostantól a nyüzsgő, zűrzavaros emberek
kibeszélnek... örvényes beszédükkel.
Én... aki a dolgok közepében látlak,
mérges voltam rájuk,
mert kimondták a neved bizonyos helyeken,
de én, hogy agyam kimossák
hideg hullámokra vágytam.
Bár a világ elszáradna... mint egy halott falevél,
s a szél úgy repítsen,
mint pitypang a bolyhát,
ily módon én újra rád találnék,
s együtt lennék, Te meg Én.