A felsőbb béke
Mikor a háború kocsija port ver
Ember a viszályra fegyvert fogott,
Ember, kinek ott benn még szíve ver,
Szív, mit Isten szeretetre adott.
Tán, nem rabolhatják el tőlem szívem,
Nem a békém, sem a gyökerét,
Nem ártatlanságom, és nem a hitem,
Mi undortól, félelemtől véd.
Juhar árnyékától nem kell félni,
Mely a búzatáblán felüdít,
És csalogány énekét átélni,
Mely egy néma keblet gyönyörit.
Fordította: Muci Antal-Tóni
Der höhere Frieden
Wenn sich auf des Krieges Donnerwagen
Menschen waffnen auf der Zwietracht Ruf,
Menschen, die im Busen Herzen tragen,
Herzen, die der Gott der Liebe schuf:
Denk´ich, können sie doch mir nichts rauben,
Nicht den Frieden, der sich selbst bewährt,
Nicht die Unschuld, nicht an Gott den Glauben,
Der dem Hasse wie dem Schrecken wehrt.
Nicht des Ahorns dunkelm Schatten wehren,
Daß er mich im Weizenfeld erquickt,
Und das Lied der Nachtigall nicht stören,
Die den stillen Busen mir entzückt.
Írta: Heinrich von Kleist 1777 - 1811