Alkony a Havason
Írta: reitinger jolan Dátum: Május 08 2019 17:16:38
H
Gyere, mondtad, gyere kedvesem,
- így hívtál, alkonyi szerelem -,
hívogatnak a távoli Havasok,
csak csendben, mert kinek a szava sok,
nem ért a szóból.
Teljes hír
Gyere, mondtad, gyere kedvesem,
- így hívtál, alkonyi szerelem -,
hívogatnak a távoli Havasok,
csak csendben, mert kinek a szava sok,
nem ért a szóból.
Látod, a messzi sörényén hófehér vászon,
fölé a hegy eget varázsol,
meghallod majd mit súg neked,
- így szóltál -, aztán el ne feledd,
amit most megad nekünk az élet,
egybe simítjuk létünk, s az egyre fehérebb,
ami volt hagyd, hiszen futóhomok,
abból nem épülnek harangos templomok,
csak a szél fúj belőlük több tucat turzást,
hidd el, a szóm igaz, nincs benne túlzás.
Hallgasd csak miként szólít, becézget,
- aki imádkozik, Istennel beszélget -,
kezembe tedd hát megfáradt kezed,
amíg lehet..., amíg lehet.
Áldassék az idő, mely megadatott,
fogadjuk örömmel e pillanatot,
nézzük együtt ahogy a hegy árnyküszöbén
átlép az alkony, csodaszép tünemény,
a völgyön is átsuhan - szelíden nevetünk -,
így játszik a fény árnyjátékot nekünk,
majd megtörik a hegynél és ezután,
szemünk előtt tűnik el az éj kapuján.