Szakadt zsákból hullik,
A remény ránk de múlik,
Mint a tavaszi szellő,
Amely pusztitó vihar lesz.
Nincs menedék,
Ne fuss el,
Megtisztulsz itt,
A halál barát,
És a feltámadás valós.
Megszabdalt felhőből,
Ömlik az eső,
De nem ez,
Az első,hogy,
Olyan mint a vér.