Becsapott a vég…
Március volt, a nap ragyogott,
Sugara minket simogatott.
Aranyeső hullt ránk,
Néma maradt a szánk.
Légben bűvös varázs kavargott.
Sok aranyló szirom csak hullott,
Ujjainkon arany csillogott.
Sziromból lett ágyunk,
Égbe szökött vágyunk.
Boldogság szemünkben villogott.
Hittük, hogy örökre így marad,
Boldogság, szeretet csak dagad.
Sorsunk másképp írták,
Őt elszólították.
Azóta a könnyem nem apad.
Szép emlék az aranyesős nap,
Hisz boldog az, aki ilyet kap.
Múltban élni nem jó,
Bármi más, lehet jó?
A magány, rabság; engem becsap.
Szabadka, 2019. március 30. –Jurisin Szőke Margit – LIMERIK csokor
Rímképlete: aabba, szótagszám: 9,9,6,6,9