Egy élet margójára
Csodás tavasz volt, nap ragyogott,
Sugara minket simogatott.
Légben bűvös varázs kavargott.
Való lett álmunk,
Aranyeső hullt reánk.
Néma maradt szánk.
*
Sok aranyló szirom csak hullott,
Boldogság szemünkben villogott.
Ujjainkon arany csillogott.
Lelkünk eggyé vált…
Az égbe szökött vágyunk,
Szirom volt ágyunk.
*
Hittük, hogy örökre így marad,
Boldogság, szeretet csak dagad.
Más lett… rég nem csókolhat ajkad.
Sors úgy akarta,
Tőlem Őt elrabolta.
Magány lett társam.
*
Már emlék az aranyesős nap,
Bíz’ boldog az, aki ilyent kap.
Múltban élni rabság; mindennap…
Múltban-lét nem jó,
Vajh’ bármi más, lehet jó?
Ma is kutatom…
Szabadka, 2019. április 1. –Jurisin Szőke Margit – Haibunban írva.
A haibun rövid -rímben írt-próza (önéletrajzi mozzanat, gondolat-sor, vagy utazási élmény), melyet egy – a témához kapcsolódó, vagy egészen másról szóló – Senrjú (haiku) zár le, valamiképpen erősítve így az összhatást.