Az eltaposott kis patakok
azok a folyó halálát jelentik,
a kis patak a folyó múltja
és egy múlt nélkül, nem élhet senki.
Nemzet nyelvének kis patakja
tájszólása az ott élő népnek,
ha modern beszéd azt kiirtja
kezdete az, egy szomorú végnek.
Sok embernek az a tájszólás
anyjától kapott első magyar szó,
elfeledését követelni
számunkra, olyan mint egy koporsó.
Engem is még sokan naponta
magyarosít itt egy-egy jó barát,
feledjem el végre a krumplit
's mától kezdve, egyem a burgonyát.
Feledjem el azt amit anyám
mint első ételt a számba rakott,
az első szó amit kimondtam:
„Kumpi” habár az nem tiszta magyar volt.
Elégedjünk mi meg e gyönyörű
ősmagyar irodalmi nyelvünkkel,
sajnos sokan össze keverik
tradíciót a kiöregedettel.
Nekem az a Vajdasági magyar
kezdő életem egy fontos része,
ha nem is a legboldogabb idő volt
de néha szebb a törött, mint az új csésze.
Habár nem a „Petőfibe” jártam
mégis nagyon sokat ott „működtem”,
nem a külvárosi iskolában
hanem a „Petőfi” kulturkörben
Ezért gondoljatok „földik” arra
kik e pár sort olvassátok, soha
ne tapossátok el a patakot
amely nektek is életet adott.
Mucsi Antal-Tóni 2013 November 8