Debreczeni Zsolt: Csiszolatlan gyémánt
Csiszolatlan gyémánt, a lelkünk üres vára,
ha szeretet nincs benne, kondulhat magába!
Könnyed alkonyon sem, költözik szeretet,
a drágakő lelkébe, hogy csiszoljon eleget,
Búbánatot, erőt, szimpla reményfelhőt,
szívedbe örömet, kezedbe zsebkendőt!
Hitet az eszednek, és minden végtagodnak,
egyszerű álmokat, a megfáradt világnak.
Kérlek egyetlen csend, szűnjél meg, te drága.
lelkem ablakát most, ezer felé tárta!
Sima utakon most, elért minden gyémánt,
hogy csiszolatlan lelkeden át, ragyogj hát, mennyország!