Debreczeni Zsolt: Hallottam egy nap...
Hallottam egy nap, mélységes hangod,
láttam az orcádon, könnyes-lágy mosolyod.
Súgtam a füledbe, szívem titkait,
csak te élted át azt, hogy velem vagy mindig.
Suttogtam szemedbe, egy szívem szerelmét,
hajnali dicsfénynek, ragyogó szép kincsét.
Lelkem mélyének az átlátható vágyát,
csak tiéd mindenem, könnyeim álmán át.
Láttam az éjszaka, gyönyörű arcodat,
éreztem rózsaszín, virág illatodat.
Kerestem a felhőkben, kankalin álmodat,
de csillogást találtam, mely lemosta ajkadat....