Forradalom után !
A pokol kapuján kellett keresztül menjek,
nem volt biztosíték,hogy még egyszer
látni fogom szeretteimet.
fegyveres őrök vigyázták ne,hogy valami
bántódás érjen,mielőtt kimondják az itéletet
felettem !.....
Korpus Juris lépett be a terembe mindenki
felált néma csendbe.Az itélet halál volt amit
végrehajtanak a következő huszonnégy órában
Szomorú,hosszú éjjel,várni a reggelt,mikor
a bitófához vezetnek,nyakamba akasszák a kötelet,
amit a szabadság ára,hogy védtem népemet !
Felnéztem az égre a megváltót keresve mondván :
Bocsásd meg ezeknek a gyilkosoknak,nem tudják
mit cselekszenek a diadal elvette az eszüket....
Porba hullott a szabadság,amiért sokan elvéreztek,
átkozott bitangok,Istent nem ismerve szabadságot
embert tapostak karöltve.
Utóirat :
Ez egy képzeletbeli gondolat az ezerkilencszáz ötvenhatos
forradalom utáni helyzetröl amit szerencsémre megúsztam
mert volt alkalmam időben elszökni nyugatra.