Az én anyám
Írta: hzsike Dátum: Június 04 2019 20:22:03
V
Az én anyám a Napból vétetett,
a fénye átragyogta lényemet.
A két szemében csillag vert tanyát,
oly áhítattal ittam szép szavát.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Az én anyám
Az én anyám a Napból vétetett,
a fénye átragyogta lényemet.
A két szemében csillag vert tanyát,
oly áhítattal ittam szép szavát.
Ha arcomra a bú árnyat vetett,
ő elfújta és megnevettetett -
és eltitkolta minden bánatát.
Hogy fel ne keltsen, lábujjhegyen járt.
Ha esténként az ágyamnál dalolt,
ránk fényt szitált a sápadt-sárga Hold.
Oly gazdag volt - bár nem volt semmije -,
mert nem hagyta el soha, szent hite.
Már megfakult a csillagos szeme,
és fájdalomtól sajog mindene.
Most ő a gyermek, s támasz én vagyok,
a két szememből rá a Nap ragyog.
De mélybe fojtom minden bánatom,
hisz nem tudom, még meddig láthatom.
Ő bárhová ment, sosem búcsúzott!
A szent hitéből nékem is jutott.
Most én szorítom drága két kezét,
és halk imába foglalom nevét.
S míg csendben vívom belső harcomat,
kinn fátylat bont a bíbor alkonyat.
2019.06.02.