Édesanyám emlékkönyvének története…
Egy Évkönyvet keresve,
Anyukám Emlékkönyve
Került épp a kezembe.
A könyv történetét ismerem,
Anno, anyám mesélte nekem.
Most Nektek én is elmesélem,
Tetszik-e majd, hiszem, remélem…
Tavasz szított lángoló szerelmet,
Egy fiú s egy lány szívében... végtelent.
Ötvenöt év házasság lett belőle,
Amit békés boldogságban éltek le.
Ötvenkettő tavaszán,
Március huszadikán,
Apám megkérte Anyám kezét,
Bizonyítva igaz szerelmét.
Őszinte, tiszta volt szándéka,
Emlékkönyv e jegy ajándéka.
Egyedi, faborítós, vésett,
Szép virágokkal kidíszített.
Kedvese örömét emlékversekkel növelte,
Az emlékkönyvébe gyöngybetűkkel jegyezte be.
Ez lenne röviden az emlékkönyv története.
Az említett emlékversek
A lenn írott idézetek.
***
"Légy kedves mindenkihez,
Bizalmas kevéshez,
Őszinte csak egyhez."
"Az élet pálya, kétes és nehéz,
Vezéreljen egy túlvilági kéz,
Ha lépsz, fontold meg hát a léptedet,
Mert néha visszalépni nem lehet."
"Szeretni egyet,
Szeretni hűn,
Szeretni egyszer,
Sohasem bűn."
"Nem az öltözet pompája,
Nem a csillogó drágakő,
Nem a szépség külső bája,
Az mivel legszebb a nő.
Az a könny, mely szemeidből
A szenvedőkért megered,
Jobban ragyog a gyémántnál,
Az legyen legszebb ékszered…"
"Eljő az idő:
Elmúlik a tavasz, a nyár…
Elhervad a rózsa,
Az élet… a gondolat."
Szabadka, 2019. május 12. – Jurisin Szőke Margit – Az emlékkönyvi bejegyzések 1952. március 20. -án íródtak. Az emlékversek bejegyzője néhai Édesapám, Szőke Alajos.