Titkot rejtett Édesanyám emlékkönyve
Hiszem, tudom, a sors akarta,
Hogy fény derüljön a titokra.
Édesanyám emlékkönyvében
Megsárgult papírfecnit leltem,
Kitágult szemekkel csak néztem...
Szemeimnek nemigen hittem.
Ismerős kézírás... kié, s mi lehet?
Élet bizonyította a sejtelmet!
Az aláírás nem volt másé,
Az egyetlen, kedves Bátyámé.
Vélni sem mertem volna, hogy tollából vers fakad...?!
Mikor írta nem tudom, örökre talány marad.
***
A lenti vers szerzője testvérem:
Szőke Lajos
"Most még szemedben az ifjúság ragyog,
Barna hajadon a napsugár csillog.
Derűs lelked nem tudja mi a bánat,
Játékra is gondolsz még, te kisleány.
Múlik az idő, őszre hajlik lassan,
Langyos eső jő a forró nyár után.
Egy könyv után nyúlsz a kisszobában,
Te asszonnyá vált vidám kisleány.
Leülsz a pamlag egyik sarkára,
Emlékkönyved csöndben lapozgatod.
Szemed előtt sorra elvonulnak,
Kiknek nevét most újra olvasod.
Megállsz egy ismerős névnél...
Szemedben felcsillan egy könnycsepp...
Bárcsak tudnád, nekem sem könnyebb...
Volt egyszer egy fiú (ki régen voltam),
Ki szeretettel írta e sorokat..."
Szabadka, 2019. május 13. –Jurisin Szőke Margit – Néhai Bátyámra emlékezek.