Álmodok, felkelek s újra csak dolgozom,
Életem láncait el sose oldozom,
Papírok felett ér a nyugalom,
Költőként kezemben a hatalom.
Gyermekként játsza a nagy életet,
Mindennap látva egy végzetet,
Lefekszek éjjel és meggondolom,
A gondolat hív e vagy a nyugalom.
S megírom mindet, minden szavam,
A működésben az élet gondtalan,
Mert a gondolkodás minden fájdalom attya,
De ha nem gondolkodsz, leszel az élet vadja.