Újabb Út...
Írta: Sziszka Dátum: április 06 2008 00:12:40
I
Szeretnék még élni, de hát már hiába,
A "barátaim" küldenek a biztos halálba...
Teljes hír
I
Szememen kendõ, a kezem megkötve,
így visznek engem a vesztõhelyre...
Leveszik a kendõt és mit látok?
A hóhé vigyorogva feni a bárdot!
Nekem azt mondták akasztással lesz végem,
Á a bárdot a másik kapja, már értem!
Látom már a hurok is ott lengedezik a szélben...
Ne öljenek meg még engem szépen kérem!
Az életsodra még egyszer magával ragad,
A halál még egy pár pecet várhat!
Addig intézzék el a másik nullát,
Csináljanak belõle fejetlen hullát!
Szeretnék még élni, de hát már hiába,
A "barátaim" küldenek a biztos halálba...
Most még a végén nevetmek egyet rajtam,
S a lábam máris a székre raktam...
A hóhér felhejezi a hurkot a nyakamra,
A nevetésük utoljára megy az agyamra...
Nem tartottam be a gonosz szabályaikat,
Nem is akartam érteni a céljaikat...
És most a szék a lábam alól hirtelen kirepül,
A nevetésük most a fejemben lassan elül...
Levegõt már nem tudok venni jajj nekem,
Fuldoklom, majd elvesztem eszméletem...
Szemem csukva, de valami fényt látok,
Csak nem a túlvilági úton járok?
De egy kéz a vállamnál fogva visszaránt,
Az ilyen barát egy igazi jó gyémánt!
Tanít engem és segít nekem újrakezdeni,
Hogy mennyire lehet az emberekben megbízni...
Keressünk hát mi együtt jóbarátokat,
Kiknek hada megért és minket befogad!